2011.01.22. 22:58
Feltérképezés
Pár hete új munkahelyen kezdtem el dolgozni, egy négyszáz fős nagyüzemben. Napról napra elkezdtem lassan feltérképezni a magamfajtákat, mert hiszen, ha a statisztikai arányokat nézzük, akkor is legalább 35-40 fővel számolhatunk. Az alábbi bejegyzésben összefoglalom az eddigi eredményeimet.
A) Régebben ismerkedtünk – már vagy három-négy éve, már nem is emlékeztem rá, akkoriban egy félhomályos képet küldött és azóta – hogy is mondjam – térfogata eléggé megnőtt… Persze nem ismertem volna meg, ha nem keres meg „más vonalon”. Napközben a legközvetlenebb munkatársak vagyunk, esténként pedig kibeszéljük a többi pasit.
Mennyire sejtik róla bent, hogy ratyi? – 70%
B) A főnök mellett dolgozik, egyébként egy közeli barátom. De kínosan ügyel arra, hogy bent ne érintkezzünk egymással, hiszen munkakapcsolat egyáltalán nincs közöttünk. Lopott egymásra mosolygások az ebédlőben, véletlen összefutások a liftnél. Néha üzen, hogy felmehetek hozzá szakmai egyeztetésre, de persze úgy, hogy senki ne lássa.
Mennyire sejtik róla bent, hogy ratyi? – 85%
C) Tudtam, hogy ott dolgozik már egy évtizede, de ki is ment a fejemből, vagyis, hogy őszinte legyek: inkább helyesebbnek láttam, ha minél később bukkan rám. Mindig messziről integetve üdvözöl. Régi bútordarab, aki tud mindenkiről mindent, és simeri az összes pletykát. Sokszor hozza „B”-t és engem kínos helyzetbe a viselkedésével, még szerencse, hogy nincsenek közös ügyeink.
Mennyire sejtik róla bent, hogy ratyi? – 90%
D) A legnagyobb arc az osztályunkon, egész nap hülyülünk. Akkor kezdett gyanússá válni, mikor ecsetelte, hogy legjobb barátjának egy nyolcvanezres Armani órát vett karácsonyra. Elég közeli barát lehet… Persze hivatalosan nem tudjuk egymásról, de a rejtett utalásokból, apró elszólásokból minden nyilvánvaló.
Mennyire sejtik róla bent, hogy ratyi? – 30%
E) Első nap belebotlottam a portánál. Nyáron randizhattunk, életem leghosszabb ebédje volt, annyira szenvedtem és drukkoltam, hogy egy ismerős se lásson meg akkor ezzel a lénnyel. Másképp nem tudom nevezni ezt az androgün, férfi és nő között félúton megrekedt teremtést. Azért néha látom az épületben imitt-amott, már rémálmaimban megjelenik az a pillanat mikor úgy kell elmennem a folyosón, hogy más nincs a közelünkben és nem tudom elkerülni a kontaktust.
Mennyire sejtik róla bent, hogy ratyi? – 150%
F) Egy decemberi bulin mutattak be egymásnak minket, ha már úgyis egy helyen dolgozunk, ismerjük meg egymást. Magas, vékony, jóképű, lehengerlő mosolyú, kedves srác. Néha elcsalom ebédelni vagy kávézni. Nem tudok betelni a társaságával. „A” és „B” is szemet vetett már rá, szóval résen kell lennem, nehogy elhappolják előlem.
Mennyire sejtik róla bent, hogy ratyi? – 10%
Aztán ott van még a nagydarab, széles vállú szőke srác; a kis borostás, aki mindig lányokkal ebédel; a jogászgyerek rikító piros szemüveggel; az igéző szemű portásfiú meg a csíkospólós, akit eddig csak egyszer láttam – talán nem is ott dolgozik. Felderítésük folyamatban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://langyirandi.blog.hu/api/trackback/id/tr672605974
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
steverubellreborn 2011.02.12. 00:23:20
nyálas,narcisztikus nagyképú ömlengés.