Megkívántam a mandarint. Gyorsan az üzlet felé vettem az irányt, már majdnem átvágtam a forgóvillán, mikor megláttam, hogy alig két méterre ott matat az akciós mandarinok között Peti (vagy Tomi vagy Gábor, ki emlékszik már rá?), akivel jó három hete randiztam először… és utoljára. Jellemző, hogy a leértékelt cuccot kajtatja, akkor is azt füllentette, hogy nincs nála a pénztárcája és én fizettem a limonádéját, majd érdekes módon amikor az ellenőrök jöttek a villamoson hirtelen előbukkant a rejtőzködő buksza. Visszafordultam, tettem egy kört a bevásárlóközpontban, majd elindultam újra, hogy megszerezzem, az áhított mandarint.

Még mindig ott szöszmötölt! Mindegy, bementem. Szerencsére nem nézett fel, amikor elsuhantam mellette és elbújtam a salátáspult mögött, elmélyülten tovább válogatott. Hogy lehet valaki ennyire töketlen? Ha az is percekig tart neki, hogy kibontson egy óvszert, akkor valószínűleg lekonyultam volna, mire rám kerül. Nézegettem a salátaválasztékot, gondoltam mandarin híján ráfanyalodok, de csak csoffadt uborkaszeletek és valami reszelt káposzta díszelgett ott. Eltökéltem, hogy enyém lesz a mandarin, akár az életem árán is!

Kicsit közelebb lopakodtam. Alma, körte. Nem volt esélyük, már minden ízlelőbimbóm ráizgult a zamatos mandarinokra. Mereven a tarkóját bámultam, állítólag ilyenkor hátra szoktak nézni az emberek, mert tudat alatt megérzik. De ő nem. Ebből is látszott milyen érzéketlen tuskó. Közben azon járt az eszem, vajon nyitva van-e még a srác az aluljáróban, aki télen-nyáron szexi mackónadrágban árulja a portékát. De mintha reggel nem őt láttam volna, hanem azt a tehén kolléganőjét. Közben emberünk elindult a mérleg felé. Én persze vele ellentétes irányba haladtam, továbbra is a polc rejtekében lapulva. Reméltem továbbmegy és végre én is odaférek, de nem. Csak azt csekkolta, megvan-e már az egy kiló és ment vissza tömködni a zacsiját.

Úgy láttam kiszúrta őt a biztonsági őr, meg persze engem is, ahogy két kókuszdió közül kémleltem az ipsét. Vélhetően mióta Bakács is lopott, minden jól öltözött férfi potenciális bolti tolvaj. Már éppen adtam volna fel a várakozást, mikor megláttam, hogy pont mögötte a polcon volt hálós mandarin. Nagy levegőt vettem és gyors lépésekkel megközelítettem az áhított gyümölcsöt, gondolkodás nélkül leemeltem a polcról, majd lendületesen tovább haladtam. A kabátom széle súrolta a lábát, de észre sem vette.

A pénztárnál persze kiderült, hogy százötven forinttal többe került, de mindegy, majd a limonádé mellett ezt is annak a smucig zsidónak a számlájára írom. Mikor diadalittasan elhagytam a boltot, ez a lúzer még mindig ott babrált. Remélem savanyú lesz, sok maggal!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.