2013.06.18. 09:40
Garas(oskodó) Dezső
Úgy négy körül feküdhettem le és pokolian másnapos voltam, de alapelvem, hogy randit nem mondok le, szóval nagy nehezen összevakartam szétázott testem cafatjait és próbáltam embert formálni magamból. „Ruccanjunk ki valahova ebben a csodás időben!” Javasolta még tegnap este utolsó üzenetében Dezső , akire már csak azért is kíváncsi voltam, mert soha nem találkoztam még egyetlen Dezsővel sem, én pedig lelkesen rábólintottam ötletére, nem sejtve még akkor, hogyan végződik az éjszaka. Már a villamost majdnem összehánytam, akkor pedig még jobban kétségbeestem, mikor megláttam, hogy egy vadiúj Lancia Delta mellől integet boldogan. Elképzeltem, hogy fog mutatni a vajszínű bőrhuzaton a reggel hamarjában elfogyasztott krinolin.
Az úti cél: Szentendre. Kevés ennél elcsépeltebb kirándulóhelyet tudnék mondani, de persze első randin még nem szabad kísérletezni, maradjunk a bevált kliséknél. Nem mintha állapotom lehetővé tette volna a kétirányú kommunikációt, de egy idő után azt vettem észre, hogy szinte csak ő beszél és sohasem kérdez. Alig bírtam félbeszakítani, hogy – a körülményeimhez képest – elmés megjegyzéseket tegyek, valamint próbáljam kicsit magam felé terelni a társalgást, merthogy egymás megismeréséről szól ez vagy mi?
A Duna parti séta közben elmesélte gyerekkori frusztrációit, a giccses ajándékboltban már a nyílsebesen felfelé ívelő karrierje volt a téma, az ebédnél pedig már az, hogy mennyire nem érti a melegeket mostanában. Hát, én segítenék megérteni, ha hagynál végre szóhoz jutni. Viszont nagyvonalú volt és ő állta a cechet az étteremben. Kis pirospont. Hazafelé persze folyamatosan azon agyaltam, hogy mivel rázzam majd le, miközben ő azon dilemmázott, hogy ha megtehetné, egyszer biztos végigvonatozna Moszkvától Pekingig a Transszibériai-Expresszen, csak mennyi könyvet vigyen magával, hogy ne unja az utat.
Pedzegette, hogy esetleg ugorjak fel hozzá borozgatni , viszont a „bor” szó az éppen aktuális állapotomban inkább undort váltott ki belőlem, és egyébként is jobbnak láttam, ha azon nyomban hazafelé veszem az irányt és nyugovóra térek. Ahogy öregszem, egyre nehezebben viselem az alkohol-fogyasztást, mi lesz tíz év múlva? Egy hétig tart majd a józanodás?
Vasárnap dél körül, mire sikerült végre visszatérnem régi önmagamhoz, mintegy nyolc nem fogadott hívás borította be a telefonom kijelzőjét. Tegnapi szórakoztató randipartnerem esedezett egy újabb alkalomért, azonban én annál kevésbé rajongtam az ötletéért. Volt egy sms-sablonom, amit ilyenkor előszeretettel alkalmaztam, ebben szigorúan 160 karakterben, de mégis kíméletesen tudtam bárkinek a tudtára adni, hogy „ennyi”, persze néha szükség volt némi individualizálásra, hogy úgy érezze, komolyan bánom a dolgot. Olyan ez, mint amikor egy állásinterjú után megkapod a „köszönjük jelentkezését, ezúttal sajnos nem Önt választottuk, de adatbázisunkban rögzítjük a személyes adatait és amint a jövőben bármilyen Önnek megfelelő pozíció megüresedik nálunk, értesítjük” tartalmú levelet. A büdös életben nem fognak többet keresni, de mégis sokkal gálánsabb, mint szó nélkül eltűnni a balfenéken.
Szóval alanyunk is megkapta kedves kis üzenetemet és szerencsére nem válaszolt. Eltelt mintegy két nap és már azok az emlékek is kezdtek szertefoszlani vele kapcsolatban, amik még eddig agytekervényeim rejtett zugaiban bujkáltak, mikor egy furcsa e-mail tévedt postafiókomba., melyet a hitelesség érdekében szó szerint idézek:
„Kedves [langyi]!
Ezúton tájékoztatlak, hogy a Kótyagos Tehén Étteremben elfogyasztott ebéd rád eső része 2400 Ft volt, borravalóval együtt. Kérlek, hogy az összeget szíveskedj átutalni a ……….. Banknál vezetett ……………………………. bankszámlaszámra.
Köszönöm!”
Az első sokk után majdnem azon nyomban utaltam volna át a lóvét a közlemény rovatba biggyesztett pár keresetlen szó kíséretében, de végül úgy döntöttem várok pár évet, hogy elévüljön a követelés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tompó 2013.07.23. 13:19:24
Kis aljas...:DDDDDDDD