2009.11.29. 13:56
48 órás szerelem
Szimpatikus, magas, szőke, kékszemű srác volt. Kicsit sétáltunk, majd beültünk egy helyre forralt bort inni. Két óra úgy elrepült, hogy szinte észre sem vettem, feltűnt, hogy mennyire jól érzem magam a társaságában. Minden annyira tökéletesen alakult.
Este ő jelentkezett elsőként a "kötelező randi utána sms-sel", mely kifejezetten pozitív üzenetet hordozott, én persze viszonoztam és kifejeztem reményemet a további találkozót illetően.
Nem, másnap azért még nem áraszott el a lila köd, de tervezgettem, eljátszadoztam a gondolattal és úgy általánosan kellemes kedélyállapotban voltam. Lefekvés előtt váltottunk pár sms-t, biztosított arról, hogy most elég elfoglalt, de szeretne időt szakítani rám mindenképpen. Elégedetten hajtottam álomra a fejem.
A péntek szokványosan telt, sőt kifejezetten egyhangúan az irodában, de az éltetett, hogy hétvégén pár órát talán Vele tölthetek . 19:10-kor azonban egy lakonikus üzenetben a következőkről tájékoztatott:
"Szia! Ne haragudj, de közbejött egy exbarátom és felkavarta bennem a dolgokat, lehet összejövünk, úgyhogy most nem fog menni :( sajnálom, nagyon szimpatikus voltál."
Hát... Ez van... Mit lehet tenni? Nem fogom emiatt felgyújtani a lakását vagy levetni magamat a Szabadság-hídról. Mindamellett pont azon gondolkodtam, hogy néha én is elő szoktam venni ezt az "összejöttem újra az exemmel" szöveget, ha le akarok rázni valakit. Vajon ő is csak udvarias körítésként adta elő, hogy ne fájjon annyira a kudarc? Vagy tényleg felmelegítik a töltött káposztát? Tulajdonképpen mindegy is, az én helyzetemet nézve az eredmény ugyanaz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kacagó ember 2009.11.30. 16:22:04
Magamból kiindulva ez az exbarát duma csak lekoptatás. Ha ez tényleg így van, akkor viszont azt nem tudom eldönteni, hogy mi a nagyobb gáz: hitegetni és hamukázni, hogy bejössz valakinek, vagy hammantással elkerülni a további találkozót.
Én vagyok naív, és tényleg nem képesek az emberek a szemedbe mondani, hogy bocsi, ennyi volt, ne raboljuk egymás idejét?
Ne nekem legyen igazam (partvonalról könnyű pofázni), lehet, hogy tényleg ez van.
Ámen :)