Advent Rómában, nincs is ennél jobb ötlet. Gondoltam, mikor egyik barátom meginvitált egy kellemes hétvégére. Persze miután késett két órát a repülőm, negyed órát gyalogoltam a szakadó esőben és csak éjjel 2-re estem be a szállodába kicsit megváltozott az véleményem, de a kezdeti gyötrelmeket gyorsan elfeledtette a karácsonyi hangulatban úszó Róma, melybe szombaton alámerültünk. Könnyű séta a Piazza del Popolo felé, kávézás a téren, át a Tiberisen, be az Angyalvárba, kis Vatikán, majd vissza a vásári forgatagba. Imádtam a várost, komolyan ez egy olyan hely, ahol minden sarkon szerelmes lesz az ember. Agyam kapacitása egyhamar szűk lett ahhoz, hogy a rengeteg fotómodell külsejű ragazzi emlékét megőrizzem, úgyhogy csak hagytam magam elbűvölni.
Vacsorázni egy kis olasz étterembe tértünk be, kockás abrosz, paradcsomszósz-illata. harsányan gesztikuláló vendégsereg. Épp középen volt csak üres asztal, de így legalább körülöttünk zajlott az élet. Prosciutto di parma friss fehér kenyérrel… lasagne bolognese… és egy hatalmas adag panna cotta… Már a főételnél feltűnt a szomszéd asztalnál két barátnőjével ücsörgő vékony fiú, akivel tekintetünk túl gyakran keresztezte egymást ahhoz, hogy az puszta véletlen legyen. Elindult a mosdó felé én pedig nem tudom milyen láthatatlan erő vonzása miatt, de úgy éreztem követnem kell őt. A falnak támaszkodva várt és mosolygott. Közhelyes témákról beszéltünk pár szót, édesen törte az angolt, a kisugárzása pedig elbűvölő volt. Gianmarco… A legszebb név, amit aznap hallottam. Kiderült, hogy a szállodánktól nem messze lakik, ma éjjel ugyan dolgoznia kell, de másnap délelőtt szívesen találkozna velem.
A súlyos bársonyfüggöny vékony résén beszűrődő napsugár végigsúrolta a Westin Excelsior Hotel, Grand Suite-jának hatalmas ágyát, mire lassan az arcomhoz ért, de már előtte felébresztett Gianmarco üzenete, hogy fél óra múlva a szállodában lesz. A megadott időpontban torkomban dobogó szívvel lerohantam az előtérbe és ő már ott várt. Csodálatosabb volt, mint az előző éjjel. Felkísértem a lakosztályba, és magunkra zártuk a hálószoba kétszárnyú ajtaját. Természetesen tudtam, hogy csak egy kis kaland vagyok neki. Pontosan az, amik nekem a Budapestre látogató idegenek. Pár kellemes óra bármiféle további kötelezettség nélkül. Úgyse fogom keresni, hiszen másnap már több száz kilométerrel távolabb leszek, a saját országomban, a saját problémáimmal. De most nem kell azokkal törődni. Már majdnem elszundikáltam forró teste ölelésében, mikor hirtelen felriadt. Haza kell mennie ebédre, mert várja az anyukája. Hát persze, a mama főztje előbbrevaló egy alkalmi hancúrozásnál. Egy hosszú, érzéki csókkal útjára engedtem őt. Na de nekem is rengeteg dolgom volt még: várt rám a Colosseum, a Forum Romanum, a Circus Maximus és talán egy Antonio, Marcello vagy Felipe aznap éjszakára is…
