Éjfél után már nem igazán jártak a környékemen a villamosok, meg úgy általában semmi, ezért a kis mellékutcákon sétáltam hazafelé. Az év legforróbb napja lehetett, én legalábbis így éreztem, a pesti aszfalt ontotta magából a fülledtséget. Alig pár méterre jártam a körúttól, gondolataimba merülve, mikor egyik háznál a látóterem perifériáján szokatlan dologra lettem figyelmes. A lábaim vittek volna tovább, hisz rettentő fáradt voltam, azonban elmém lassan elkezdte értelmezni a látottakat és a sarkon hirtelen megtorpantam. Pár másodpercig hezitáltam, hogy visszamenjek-e, de végül a kíváncsiság győzedelmeskedett az álmosság felett és megfordultam, hogy jobban szemügyre vegyem a helyzetet. 

A házhoz közeledve, a földszinti ablakból már hallottam a halk pisszegést, a hang irányába fordulva sejtésem beigazolódott, először csak egy csupasz lábat vettem észre szemmagasságban, amint a párkányon áll, majd feljebb tekintve – legnagyobb meglepetésemre - elém tárult egy huszonéves vékony fiú teljesen meztelen teste. A szemérmesnek egyáltalán nem nevezhető fiatalember az ablakkeret felső részébe kapaszkodva, hátsó fertályát az utca felé fordítva hívogatta a kiszemelt sétálóközönséget: „Please, fuck me!”.

Egyszerűen lenyűgözött a látvány, no nem a fiatalember, aki kétségtelenül csinos volt, de egyáltalán nem az esetem, vonzóvá inkább csak a helyzet tette. Az a pimasz bátorság, ahogy az ismerkedő oldalak és társkereső appok korában ő még mindig ilyen hagyományos módon igyekszik partnert találni, ámulatba ejtett. Gyertek, itt vagyok! Tessék, vigyetek! Nem árult zsákbamacskát, az érdeklődő alaposan szemügyre vehette a kínálatot és dönthetett, hogy igényli-e a szolgáltatást. "Wanna come in?" - szólt a kedves invitálás és meg is fordult, hogy ne csak hátulról lássam, játékosan elkezdett "helikopterezni". Parancsolj, kedves érdeklődő, íme a portéka!

Legszívesebben csak beszélgettem volna vele. Honnan jött Budapestre? Mivel foglalkozik, mikor nem az ablakban kéjeleg? Viszont, amikor ezt csinálja, gyakran összejön-e valami? Nem érte-e atrocitás? És így tovább... De úgy véltem, neki esze ágában sincs cseverészni. Kiejtése alapján olasznak tűnt, közel vannak az egyetemek, biztos Erasmusos diák, aki többedmagával bérel egy lakást és kihasználja az utcai szobája adottságait. Vajon otthonról hozta ezt a szokást? Fülledt nyári estéken turistákat és talján csődöröket csalogat? Vagy itt jött meg a kedve hozzá?

Egy dalolászó részeg banda tűnt fel a sarkon, úgyhogy jobbnak láttam tovább állni, rámosolyogtam és integettem, ő picit csalódott volt. Megannyi kérdésem válasz nélkül maradt.

Bizonyára nem ismerte a történetet, de a tőle pár utcányira lévő Horváth Mihály tér egyik házának félemeletén lakó kurva is az ablakából kikönyökölve szerezte a harmincas években kuncsaftjait. Neki bevált. Reméltem, hogy a fiatalember is sok élménnyel gazdagodik budapesti tartózkodása alatt.

Pár nap múlva szintén arra vezetett utam az éjszaka közepén, persze nem véletlenül, újra meg akartam győződni erről a hihetetlen jelenségről. Még oda se értem az ablakához, de már láttam, hogy fejét kidugva mosolyog rám, valami azonban furcsa volt. "Ciao!" kiáltotta vidáman "Wanna join?". Ekkor vettem észre, hogy a nyitott ablakban könyöklő, pőre srác mögött ütemesen mozog egy szintén csupasz úriember. No, úgy látszik van kapás. Riadtan körbe néztem, nem látja-e senki, de ez nyilvánvalóan csak engem zavart volna, őket egyáltalán nem feszélyezte. Kedvesen biccentettem és mentem tovább, halk nyögéseit visszhangozták a házfalak.

Ha arrafelé sétálok, rápillantok az ablakra, de mostanában mindig lehúzott redőnyt látok. Biztos már egy másik városban terjeszti a boldogságot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.