A kétezres évek derekán támadt ez az ötletem. Rájöttem, hogy a társkereső oldalak nem pusztán ismerkedésre alkalmasak, hanem egyesek előszeretettel ajánlják fel az ágyukat úgy is, hogy ők nem fekszenek benne, sőt tulajdonképpen semmiféle szexuális ellenszolgáltatást nem várnak. Kezdetben kicsit bátortalan voltam, mert mi van, ha egy szervkereskedőhöz repít a sors, és másnap reggel kibelezve egy szeméttelepen találom magam. Vagy egy perverz állathoz, aki elkábít, áthívja a haverjait és ötödfélszázan végigmennek rajtam. De hát nem történhet meg ez egy sima szexrandin is a kilencedik kerületben? Belevágtam hát, hogy meleg pasik lakásain át fedezzem fel Európát. Kezdetét vette a cocksurfing.

 

Az ilyen jellegű üdülések rengeteg előnnyel járnak. Egyrészt sokkal olcsóbbak, mint bármely más szállás, akadnak olyanok is, akik pusztán a jó társaság reményében teljesen ingyen fogadják a vendégeket, de a többi sem kér 15-20 euronál többet éjszakánként. Másrészt nincs annál érdekesebb, mint egy helyi lakos szemüvegén át ismerni meg a várost és annak lakóit, a legremekebb éttermeket, a legeldugottabb látnivalókat és a legemlékezetesebb programokat ugyanis nem az útikönyvekben találjuk.

 

Igor & Igor - Amszterdam

 

A két ukrán srác vicces kis párost alkotott. Míg Igor1 magas, jóképű, remekül öltözködő, megnyerő egyéniség volt, Igor2 (akit mi bárgyú egyszerűséggel csak Tökinek hívtunk) alacsony, kövérkés, holdvilágképű, hosszú, zsíros hajú karikatúraember. Nem is igazán értettük, hogyan került össze ez a furcsa pár, de idővel ez is kiderült. Igor2 ugyanis Igor1 földije volt, és ő kötelességének érezte, hogy segítse a szegény nyomorult külföldre települését. Persze nem önzetlenül. Amíg jótevője dolgozott, a kis Töki fogadta a vendégeket, tartotta rendben a lakást és főzőcskézett. Mert nagyüzem volt ez a javából, a srácok összesen három szobát adtak ki és a vendégek egymásnak adták a kilincset, mivel az évi rendszeres Fetish Pride idején vetődtünk a városba és ez igen népszerű bizonyos rétegek körében. Számunkra akkor vált ez világossá, mikor a szomszéd szobába délután becuccoló kedves pár később talpig bőrben vágott neki az éjszakának. Mi is velük tartottunk, de ez már egy másik történet...

 

Marc - Stockholm

Egy last minute akció keretében kerültem hozzá. Történt ugyanis, hogy cimborám, akivel a messzi északnak akartunk nekivágni, utolsó pillanatban lemondta az utazást. A kezdeti pánikot gyors cselekvés követte, és minden lehetséges platformon próbálkoztam (gondolok itt a Couchsurfingre és a társkereső oldalakra, mivel egyedül szállodába menni nem lett volna kimondottan rentábilis). Az eredmény: egy szexmániás ötvenes Stockholm egyik külkerületében vagy egy ismerősöm ismerősének az ismerőse, egyébként afrikai (dél-svéd) srác. Inkább utóbbi mellett döntöttem, bár akkor még nem tudtam, hogy ő tulajdonképpen nem is a fővárosban, hanem attól mintegy harminc kilométerre lakik. De sebaj, így is jobban megérte, mint szállodába menni. Egy jótanács: soha ne menjetek télen Skandináviába, mert azon túl, hogy nincs annyi ruha, amit egy magyar ember a -20 fokban fel tudna venni, állatira nem tudsz magaddal mit kezdeni, mert már délután koromsötét lesz. A srác kedvességét egyébként viszonoztam és mikor Budapestre jött, egy hétre kölcsönadtam neki belvárosi kéjlakomat. Látjátok milyen csodálatosan működik ez a közösség!

 

Pavel - Prága

Ha lehet azt mondani egy nyaralásról, hogy rémálom akkor ez az volt. A srác kétségtelenül értett a marketinghez, az - állítása szerint - központban elhelyezkedő szobáról csodás kis képeket mellékelt, nyomban le is foglaltuk, nehogy elorozza más. Megérkezésünkkor jött a hidegzuhany. Nemcsak, hogy nem a város központjában volt, hanem annyit kellett utazni, mintha Kőbánya-Kispestről még kibuszoznál Pesterzsébet alsóra. Ez még persze nem lett volna gond, bíztunk benne, hogy a lakájos kis szoba majd kárpótol a viszontagságokért. El nem tudjuk képzelni, kinek a perverz ötlete lehetett, de a szoba, az egy összkomfortos garzonná átalakított garázs volt, ahol annak ellenére mértünk szinte fagypont közeli hőmérsékletet, hogy közben kint megdőlt az évtizedes melegrekord. Az is eléggé aggasztott, hogy a magunkkal vitt könyv oldalai a nedvességtől éjszaka olyannyira megvetemedtek, hogy inkább otthagytuk neki. A furfangos kis csóka persze előre elkérte a teljes összeget, amit a második éjszaka után már legszívesebben veszni hagytunk volna, hogy inkább egy normális szállodában hajtsuk álomra a fejünket.

 

Jan - Salzburg

 

A barátommal kettesben töltöttünk el egy felejthetetlen hetet a Halstatti-tónál, majd két napot Salzburgban. Jannal már hónapokkal azelőtt elkezdtem levelezni és nagyon megörült, hogy a közelben leszünk. Olyannyira, hogy még Bad Ischl-be is elautózott értünk. A srácnak egyébként a nudizmus volt a mániája és ezt több ízben ki is nyilatkoztatta, viszont szerencsére attól megkímélt minket, hogy ezt a szokását otthon is gyakorolja, ehelyett az éjszakába nyúlóan társasjátékoztunk. Ez volt az első és egyetlen alkalom hogy a vendéglátómmal egy szobában aludtam (tulajdonképpen azért, mert más szoba nem is igazán volt), de remélem azóta elment egy orrsövény műtétre.

 

Tony - London

Mindig is egy rejtély volt számomra. 2004-ben ismertem meg. Már nem is emlékszem hol "szedtem fel", akkoriban csak ezeken a gay.hu oldalakon mozogtam. Szóval Wimbledonban élt egyedül egy hatalmas házban és bárkit (tényleg bárkit) önzetlenül befogadott. Hol egy hétre, hol egy hónapra. Mi is ezen program keretében húztuk meg magunkat nála. Napról napra tárult fel előttünk végtelen magányossága. Évtizedek óta élt Londonban, de mégsem igazán találta magát, bizonyára ezért szorult alkalmi barátságokra. Vacsorát csinált nekünk, megmutatta a várost, esténként iszogattunk és beszélgettünk, majd a nyaralás végén magára hagytuk őt. Azóta is küld egy üdvözlőlapot minden karácsonykor, kifejezve reményét, hogy következő évben meglátogatom.

Laci - Dublin

Mivel késő éjjel értünk a városba és macerás lett volna a szállodába eljutni, úgy döntöttünk egy éjszakát Lacinál töltünk. A felvidéki srác valami gyorsétteremben dolgozott, hajlékát pedig 3 lengyellel osztotta meg, akiket ottlétünk alatt nem láttunk, de annál inkább hallottunk. Szállásunkként egy kórházi kórteremnek is beillő, üres és rideg szoba szolgált. Alig bírtuk ki reggelig, meg se vártuk, hogy vendéglátónk felkeljen, csendben elhúztuk a csíkot. Sajnos a városközpontban lévő, low-budget diákszálló sem volt a legeszményibb hely, úgyhogy én másnap barátaimat hátrahagyva vissza is mentem Lacihoz, de akkor már a hálószobájában aludtam...