Mielőtt még mindenki valami szaftos történetre gondolna a cím elolvasása után, már most szeretném rögzíteni, hogy a továbbiakban egy elszalasztott pasiról lesz szó, nem pedig a szüzesség hivatalos elvesztéséről.

Robit pár hete ismertem meg, feltűnően jóképű volt, korombeli, kifejezetten normális, akire érdemes időt szánni. Pár randi után moziba mentünk, elcsattant az első csók, de én valahogy olyan lagymatagnak éreztem a kapcsolatunkat, mintha nem érdekelném igazán. Következő héten rám szakadt ezeregy munka és közben kitűzték egy durva vizsgám időpontját, és Robi lassan elfelejtődött, ő sem keresett igazán és én sem őt…

Szombaton viszontláttam egy házibuliban, még mindig remekül nézett ki, zavarban is voltam, hogy merjek-e a szeme elé kerülni, de értelmes emberek módjára tisztáztuk a dolgot és megbeszéltük, hogy keressük egymást. Kicsit megörültem ennek, mivel azt jelentette, hogy mégiscsak érdeklem őt és hiányoztam neki az elmúlt hetekben. A buli aztán egy szórakozóhelyen folytatódott, ahová már nem volt kedvem lemenni, de Robi és pár barátom nekivágtak az éjszakának.

Másnap este sms-ben jeleztem ismételt találkozási szándékomat és ekkor jött a hidegzuhany. Éjjel összejött a – szó szerint – szívtipró Oszkárral, aki mellett senki nem marad meg két hétnél tovább és aki már a házibulin is ott legyeskedett körülötte.

Ha nem mentem volna haza, hanem velük tartok… Ha felhívom magamhoz és nálam alszik… Ha előre közlöm Oszkárral, hogy márpedig ő az én kiszemeltem és hagyja békén… Ha… Ha… Ha… Túl sok a feltételes mód. Inkább belenyugszom. Várhatóan napokon belül úgyis szakítanak, de akkor már könyöröghet nálam, többé nem kell. Oszkár után nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.