Ismertem már kb 3 éve, rendszertelenül futottunk össze közös barátunk által rendezett összejöveteleken, beszélgettünk pár szót, de kapcsolatunk szálait soha nem fűztük ennél szorosabbra, valahogy egyikünk sem vágyott rá.

Az az este is ugyanúgy kezdődik, mint a többi, beszélgetés iszogatás, egyik lakásból másikra, a barátok persze lemorzsolódnak, hét.. hat... öt... végül már csak négyesben üldögélünk Zsuzsinál a nappaliban és azt veszem észre, hogy keze lassan a kezemhez ér. Utóbb Zsuzsi említette, hogy a konyhában csókolóztunk, de én ezt az elfogyasztott alkohol mennyisége miatt sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem tudom. Taxit hívunk, én egy másik kocsival tervezem a hazajutást, de valahogy mellé kerülök. A lakásába liftezünk, egymásnak esünk amint becsukjuk az ajtót, egy órán át szeretkezünk, majd 4.45 körül elalszunk.

Menthetetlenül másnaposan hagyom el a lakást, sétálok a villamos felé, hogy 9 körül munkába álljak, bár látom, hogy mai napom nem kecsegtet tól sok eredménnyel.

Délelőtt hív, megköszöni az estét és mentegetőzik, hogy ő ugyan sose szokott ilyesmire vetemedni. Aztán magyarázni kezdi, hogy még nincs túl az előző kapcsolatán és tulajdonképpen nem akar semmi komolyat tőlem. Türelmesen végighallgatom, elbúcsúzunk, nem akarom félbeszakítani, de persze én sem szőttem ábrándokat az előző nap után. Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi. Azóta nem keressük egymást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.