A totálisan elázott Zolika, egy bizonytalan külsejű egyén és én hajnali négy körül távoztunk a Trafóból. A kereszteződésnél egy Mercedes előre engedett minket és csak állt az úton égő fényszóróval. Nem igazán értettem, de annyira én sem voltam józan, hogy akárcsak egy másodpercig azon gondolkodjak, mi dolga lehet ott. Hirtelen bevillant, hogy talán egy homofób szélsőjobbos, aki most padlógázzal végigmegy rajtunk, ezért inkább a járdán folytattam utam az éjszakai busz felé, Zolikáéknak nem is szóltam, nem akartam felzaklatni őket, továbbra is az út közepén dülöngéltek.

Kicsit lemaradtam a fiúktól, ő pedig leparkolt mellettem és kiszólt a kocsiból:

- Elkérhetem a telefonszámodat? –mikor lehúzta az ablakot és kihajolt, valami halványan derengett, mintha láttam volna ott lent őt és megnyugodtam, hogy talán nem fog megkéselni.

- És miért adjam meg?

- Mert te voltál a legjobb srác a buliban. – hülye duma persze, de egy kicsit ittas, hullafáradt, értelmes gondolatokra képtelen és végtelenségig hiú homoszexuális egyént simán le lehet venni ezzel a lábáról maximum annyi időre, amíg ágyba visszük őt. Dagadt is büszkén a mellkasom és közben persze azon filóztam, hogy a taxi hazáig legalább egy ezres lenne, az éjszakai busz pedig fél óra, így előhozakodtam a következő ötlettel:

- Ha hazaviszel megadom. – el se hagyták ezek a szavak a számat, már a Mercedes anyósülésén csatoltam be a biztonsági övet és navigáltam alkalmi sofőrömet.

A srác persze nem teketóriázott, a csillagokat is lebeszélte az égről és kiderült, hogy szisztematikusan felépített stratégiával figyelt meg engem és baráti körömet, hogy az ördögi terv csúcspontjaként végül leszólítson a Tűzoltó utcában. Ezért derengett úgy, mintha minden sarokban őt láttam volna. Kiéhezett vadállatként leste gyámoltalan prédáját egész éjjel, majd lecsapott rá, mikor az elszakadt a csordától. Ettől a pszichopata vonaltól eltekintve egyébként egész szórakoztató fiatalember volt, és természetesen jól megérdemelt jutalmaként megkapta a számomat is a fuvar végén.

Lefekvés előtt még írtam neki egy  röpke SMS-t udvariasságból, hogy érezze, nem fogyott hiába a benzin, majd elégedetten nyugovóra tértem.

Reggel 3 üzenet fogadott egy ismeretlen számról.

„Alszol, jó volt az estéd? J A kopasz srác”

„Hm? Ide írj!”

„Na, bealudtál?”

Kicsit érdekesnek tartottam, hogy miért így írja alá, amikor kétszer is elmondta a nevét, de válaszoltam: „Most ébredezek, a másik számodra írtam éjjel.”

Pillanatokon belül jött a válasz: „Nos mi történt, arra emlékszel?”

Karambolozott és amnéziás lett vagy mi a rák? Nem emlékszik a tegnapi napra? „Egy aranyos srác hazafuvarozott, ennyi, jól éreztem magam Veled.”

„Mire gondolsz, mi történt?”

Ez már tényleg sok, nem lehet ennyire értelmi fogyatékos: „Tudod jól”

„Hát nem, elárulod? Csók, szex?”

„Hm?”

Ezen a ponton elegem lett belőle: „Beszélünk majd csak most a barátaimmal ebédelek.”

„Tudod mit, ne is keressük egymást! Szia!”

Nem mondanám, hogy nem könnyebbültem meg, mert kezdett elég furcsa irányt venni a beszélgetés. A meglepetés azonban csak pár óra múlva jött, immár arról a számról, amit „a kopasz srác” tényleg megadott:

„Bocs, a barátom megtalálta a számod, remélem nem zaklatott sokat.”

Hát igen, a barátom… mindig így végződik… Még szerencse, hogy csak a telefonszámomat adtam oda a fuvarért és nem a méltóságomat. Mondanom sem kell ugye, hogy azóta nem kerestük egymást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.