Hosszú hétvége… Ilyenkor mint friss tetemre szálló legyek lepik el a várost a bámészkodó külföldiek. Három nap és két éjszaka bőven elég, hogy feltérképezzék a nevezetességeit és fillérekért szórakozzanak az erős valutájukkal. A Váci utcán végigsétálva már azon lepődik meg az ember, ha magyar szót hall és kedvenc helyeinket is birtokba veszik az arisztokratikus külsejű, jól öltözött külhoniak.

 

Egyik ilyen helyen múlattuk az időt barátaimmal, de akárhová is néztem vagy mentem mindenhol ugyanannak a hatvan körüli úrnak a gyengéden mustráló tekintetébe botlottam. Már szinte levetkőztetett a nézésével és képtelen voltam szabadulni tőle. A bárpultnál szék-szomszédját kérdezgette és mutogatott felém, majd a pultostól is érdeklődött, először azt hittem italt akar küldeni nekem és már azon agyaltam, hogy hárítom el, de később megtudtam nem ez képezte érdeklődése tárgyát. Zavaró közelsége mindenütt ott volt.

 

„Menjünk, menjünk innen gyorsan!”

 

Persze a távozás még nehezebb akadályokat görgetett elénk, mivel nyugdíjas barátunk pont annál a pultnál trónolt, ahol fizetni szándékoztunk. Egy fiatalabb fickóval volt, aki összeszedve bátorságát odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem vagyok-e escort? Escort? Én? Hirtelen nem tudtam, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem a dolgot. A pultnál aztán megtört a jég és titkos hódolóm hízelgő szavak százaival kezdett bombázni. Az ösztönös menekülési vágy könnyedén kerekedett felül hirtelen támadt érdeklődésemen és ellenséges hangulatom nehezen volt képes enyhülni. Továbbra sem hagyott nyugodni ez az escort dolog, ez a két ember komolyan képes lenne fizetni azért, hogy velem tölthessen pár kellemes órát? Vagy csak azért utaltak erre, hogy egy harminc felé közeledő férfi hiúságán keresztül próbáljanak utat nyitni a szívéhez (vagy máshoz). Mindenesetre rá kérdeztem, hogy mennyit érnék meg neki, mire az – az üzleti szempontból bizonytalanságot tükröző – választ kaptam, hogy mennyit kérek? Sajnos a válaszon már nem töprengtem, mert távozó barátaim sodortak kifelé a helyről.

 

Azóta is ezen zakatol az agyam, cimborám szerint, még akár 200 eurot is kérhettem volna. Kétszáz eurot? És azért milyen szolgáltatást kellett volna nyújtanom? Lehet, hogy pályát tévesztettem és escort-fiúként jövedelmezőbb jövő elé néznék? Megfontolandó... nem: elvetendő!