Minap egy rég nem látott lányismerősöm levele landolt a postafiókomban:

"Szia ......!

Először is ne haragudj, hogy ilyesmivel zavarlak. A tesóm kérésére fordulok hozzád, egy korábbi beszélgetésünk miatt. Talán jól emlékszem, hogy ..... bla.. bla.. bla.. [szívesség kérése]

Egyébként minden rendben Nálad? Mi a helyzet munka, barátnő, nyaralás, stb. fronton? Már olyan régen nem beszéltünk, hogy nem is tudom, hol vesztettem el a fonalat.

Írj, ha van kedved, örülnék.

Sz."

Valóban hónapok óta nem kontaktáltunk, és persze most is csak a kunyizás miatt tűnik fel. Kicsit talán jobban vette volna ki magát a dolog, ha előbb a hogylétem felől érdeklődik és csak utána tér rá a szívességre...

"Szia Sz....!

Sajnos a ... bla... bla... [negatív válasz a szívesség kérésére]

Munka .... bla... bla... bla... Nyaralás .... bla... bla... bla.... 

Nálad mizujs?"

Következő levele azonban meglepett:

"Szia!

Oké, köszi a segítséget!

Jaj, ugye jössz az évfolyam találkozóra?

És még egy fontos dolog, nem írtál a barátnő témáról! Csak azért kérdeztem, mert a Rita kolléganőmnek, van egy nagyon helyes barátnője, aki szingli (XY - ld. facebook).
Ne haragudj, tudom nevetséges, hogy kerítőt játszom, de gondoltam, hogy megemlítem.

Szép napot! (Remélem, hogy a napocska így marad!)

Sz."

Megnéztem a kedves kis barátnőt, aki inkább hasonlított egy töltött galambra, és félhomályban lévő arca sem ígért túl sokat - így már nem csodálkozom, hogy szingli. Kicsit ki is akadtam, hogy 10 év ismeretség után egy ilyen átlagon aluli lányt akar rámsózni.

"Szia!

XY aranyos lánynak tűnik és köszi, hogy rám gondoltál, de én nagyon nem hiszek az ilyen "kerítős" dolgokban, biztos talál ő magának való pasit a hagyományos úton is :)

Másrészt, valamit el kell mondanom még Neked... Én nem egy csapatban jászom veletek, úgy értem másik végén fogom meg a cerkát, vagyis inkább izgat egy domborodó nadrág, mint egy tömött dekoltázs. Remélem érted mire gondolok. Igen, tudom, hogy már évek óta ismerjük egymást, de valahogy eddig nem akartam ezzel a témával előhozakodni. Pláne, hogy még Te is hajtottál rám anno meg egyszer smároltunk a könyvtárban stb.

Gondolom most sokkolt a hír, de kérlek kezeld bizalmasan.

Pusszantás!"

A levelemre azóta sem válaszolt, viszont két óra múlva a Facebookon az alábbi státuszüzenet jelent meg barátnénk profilján:

"......... nagyot csalódott egy közeli barátban"

Magyarra lefordítva: 24 órán belül az összes közös ismerősünk azon fog csámcsogni, hogy buher vagyok. Legalább a coming out megoldódott... azt hiszem az évfolyam találkozót skippelni fogom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.