Próbálom kinyitni a szemem, de visszatart az álom, amit éppen félbeszakítottam. Mindegy, képtelen vagyok már visszaemlékezni hol is jártam. Testen ólomnehéz. Fejem hasogatóan fáj. Édeskés curry-vel és cigifüsttel vegyes parfümillattal telik meg az orrom és valahogy érzem, hogy nem otthon vagyok, mintha az engem körülölelő tér sokkal nagyobb lenne, mint kis hálószobám. Egy szűk résen kinézek a fejemből, ismerős az ágynemű, valaki fekszik mellettem. Lassan felülök az ágyban és megszemlélem hálótársamat. A látvány sokkoló. Bence fekszik mellettem, az a Bence, akivel két hete szakítottunk és azóta alig beszéltünk. Hogy kerültem ide? Nem emlékszem semmire.

Kivonszolom magam a fürdőszobába, befekszem a kádba és magamra nyitom a zuhanyt. Míg a fejemre zúduló vízcseppek fokozatosan hűtik le izzó agyamat, próbálom felnyalábolni a tegnapi éjszaka emlékfoszlányait.

Andiéknál iszogattam Jäger-gyömbér koktélokat és indokolatlan mennyiségű virslis rudat fogyasztottam el. Elindultam tőlük. Összefutottam Andrisékkal az Üllői úton. Hangosan énekeltünk. Zsoltinál Martinit kortyolgattunk. Majd pezsgőt. Fetrengtünk a röhögéstől. Megbotlottam az Alterego lépcsőjén. Egy ízléstelenül kihúzott szemöldökű lánnyal beszélgettem. Le is fotóztak vele. (majd törik a fejüket ki volt ez az idióta a képen)

Hideg a víz, jobban kinyitom a másik csapot.

Martinit iszogattam. Rengeteg az ember, mint egy szardíniás dobozban. Rámléptek. Sorban álltunk csirkés szendvicsért. Követtünk három srácot végig a Nagymező utcán. Lementünk a Coxxba.

A Coxxba? Minek mentünk a Coxxba?

Mászkáltunk a félhomályos folyosókon. Valami undorító pornó ment a kivetítőn. A szűk átjáróban beleütköztem Bencébe.

A Coxxban, Bencével ott találkoztam! De mit keresett Ő ott?

Elvesztettük Zsoltiékat. Beszélgettünk. Már üres volt szinte a hely. Táncoltunk a rúdon. (JESSZUS!) Éjszakai busz. Ruhák szanaszét a szobában. Bence meztelenül feküdt rajtam.

Elzárom a zuhanyt, kimászok a kádból és csak bámulom magam a tükörben. Nem lehetek ennyire következetlen? Két héttel ezelőtt megbeszéltem vele, hogy úgy érzem nincs értelme folytatni a kapcsolatunkat. Hogy nézzek most ezek után a szemébe? Még mindig hasogat a fejem, képtelen vagyok a történteket józanul végiggondolni. Egy dologban vagyok csak biztos, el kell tűnnöm sürgősen. Bemegyek a szobába, Bence szerencsére még mindig alszik, összeszedem szétszórt ruháimat, majd óvatosan távozom. Csak akkor kezdek megnyugodni, mikor kilépek a ház ajtaján és magamba szívom a szabadság hűvös levegőjét. Remélem csak azt fogja hinni, álmodta az egészet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.