Házibuli volt Norbiéknál. Imádja a kerítő szerepét játszani. Úgy negyedévente összecsődíti az ismerőseit, lehetőleg olyanokat, akik előtte még soha nem találkoztak és várja a fejleményeket, mivé főnek össze a gondosan kiválogatott hozzávalók. Lesi másnap, hogy ki jelöl be kit Facebookon ismerősnek, kikbe botlik bele egy-egy kávézóban vagy étteremben. Mondanom sem kell, hogy információ-megtartó potenciálja pedig a nulla felé konvergál. Ha valamit ő megtud, biztos lehetsz benne, hogy napokon belül fél Budapest már arról beszél. Ezért mindig roppantmód oda kell figyelnem arra, mit osztok meg vele. Neki ha jól tudom soha nem volt komoly kapcsolata, talán túl sok energiáját emésztette fel az ilyen jellegű bulik megszervezése.

 

Szóval ismét elkeveredtem egy ilyen házibuliba, Norbi valamit elronthatott, mert három ismerőssel is találkoztam, de azért volt számos új arc is. Egy alacsonyabb, kopaszodó, macis srác boldogan magyarázott a bólés tálnál alkalmi beszélgetőpartnereinek. Sztorikat mesélt, melyek kicsit ismerősnek tűntek. „És ez mind vele esett meg!” „Nem bírok betelni a történeteivel.” Odamentem kíváncsiskodni. Mikor észlelte érdeklődésemet, elkezdte az elejéről, miszerint van egy blog, amin egy meleg fiú osztja meg randizós történeteit. Valami fergeteges az egész. Egyszerre vicces és megható, szomorú és tanulságos. Nem gondolta volna, hogy valaha ilyen történik vele, de teljesen beleszeretett a srácba az elmúlt hónapokban mióta olvassa a sztorijait, pedig még nem is látta, nem is ismeri. Annyira érzi, hogy rokonlelkek, bárcsak egyszer találkozhatna vele.

 

Javasoltam neki, hogy ha ennyire kíváncsi erre a blogíró csodalényre, akkor írjon neki levelet. Kicsit hezitált, de aztán megfogadta a tanácsomat. Majd tovább ömlengett a remek blog stílusáról.

 

Annyira tetszett a lelkesedése, hogy már majdnem lelepleztem saját magam, de az alapjaiban rombolta volna le alkotásom legbensőbb lényegét. Így hát továbbra is megőriztem kis titkom és csak elégedetten beszippantottam a bókokat. Mint potenciális pasijelölt egyáltalán nem jött be a srác, de azért megemlítettem neki, hogy „Ha van kedved, kávézhatnánk egyik este.” Zavartan a szemembe nézett és őszintén válaszolt:„Aranyos vagy, de ha nem sértelek meg ezzel, inkább kihagynám, nekem más típusú srácok az eseteim. Viszont, ha összehoz a sors a blogos gyerekkel, mindenképpen mutass be neki!” – mondta röhögcsélve és belekezdett valami újabb mesébe, amit a blogról olvasott.

 

Kedves lelkes rajongóm, remélem magadra ismersz. Viszont van egy rossz hírem: a blogos gyerek nem akar megismerni Téged.