2009.03.19. 09:55
A randigyilkos telefonálás
Egyik januári egyhetesem mulatságosnak találta azt a rigolyámat, miszerint a személyes találkozó előtt inkább az e-mailek, és szöveges üzenetek váltását részesítem előnyben a telefonos beszélgetésekhez képest. Persze ez nem azért van, mert olyan repedtfazék hanggal áldott meg a sors, amit személyes kisugárzásom a randin elnyomna, de telefonban képtelen lennék leplezni, hanem pusztán felesleges idő (és pénz) pocsékolásnak tartom. Persze felesleges időpocsékolásnak tekinthetjük a levelezést és chatelést is, de az valahogy kevésbé intim, mint egy telefonos csevej.
A kazincbarcikai srác például a randi előtti héten minden este felhívott, majd egy közös ebédben kifulladt az egyébként sem túl reményteli kapcsolatunk.
Az izmos tetkóssal közel háromnegyed órán át cseverésztünk, végül nyomtalanul eltűnt.
Jelenleg is 2 naponta csevegünk egy fiúval perceken át, de valahogy a találkozásig még nem sikerült eljutnunk.
Összességében kijelenthető, hogy amelyik randi előtt akár csak egy szót is váltottam a kiszemelttel, az illetőre már a telefon lerakásának pillanatában keresztet vethettem. Szóval, ha egy srác semmiképpen nem akar telefonon beszélni veletek a találkozó előtt, az nagy valószínűséggel én vagyok.
Az első randi utáni telefonálás sokkal komolyabb körültekintést igényel, de ez már egy másik történet…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kacagó ember 2009.11.25. 15:18:21
Első randi előtt elvből nem telefonálok senkivel, mert eléggé vájt fülem van és könnyen kiábránulok bárkiből, akinek nem olyan a hangja, mint amilyet elképzeltem a kép alapján. Ez egy oltári nagy hülyeség, de ez van, ha az ember rádiózik :))
Az első pasim arcra meg alkatra adonisz-típus volt, el is képzeltem hozzá egy kellemes orgánumú hangot, és amikor találkoztunk és megszólalt...na akkor volt az első csalódás. A kellemes orgánum helyett egy enyhén feminin hanggal szembesültem, a hangsúlyt pedig imádta dobálni. Szóval van negatív élmény :) Azt hiszem nem is húztuk másfél hónapnál tovább, persze nem csak emiatt...