2009.10.18. 16:06
Lakótársat keresünk!
Mint az köztudott, másfél hete lakótársat keresünk a megüresedett nagyszobába. Alig két éve lakunk ebben az újlipótvárosi kecóban, de már másodszor hagy el minket a kedvelt és hűséges lakótárs. Leszögezem persze, hogy a baj nem velünk van. Nem horkolunk elviselhetetlenül vagy esszük meg titokban egymás kajáját, csak valahogy aki abba a szobába beköltözik, hónapokon belül rátalál élete szerelmére, és önkéntelen késztetést érez az iránt, hogy az illetővel minél hamarabb összeköltözzön. Mi meg maradunk azzal a nyűggel, hogy megfelelő, megbízható, normális, fizetőképes lakótársat keressünk, ami sajnos az utóbbi hét felhozatalát tekintve elég reménytelennek tűnik.
Hogy mégis miért siránkozok egy randizós blogban a lakótárs-keresés gyötrelmeiről, azt illusztrálja egy nemrég történt eset. Egyesek ugyanis képesek ezeket az alkalmakat is ismerkedésre használni.
Bence egy meleg hirdetési oldalon írt nekünk, és én azon nyomban fel is hívtam. Szimpatikus hangja volt, de már a telefonban leszögezte, hogy ő nem akar az albérletért cserébe szexuális szolgáltatásokat nyújtani, erről szó sem lehet. Megjegyeztem,hogy bennünk sem merült fel ilyesmi - bár most, hogy szóba hozta érdemes lenne elgondolkodni a dolgon (persze ezt csak magamban futtattam végig az agyamon).
Nos tehát, jött Bence, éjjel 10-re, mert a munkahelyéről csak így tudott elszakadni. Első benyomásra nem volt az a tipikus ideális lakótárs típus, de már annyi emberke fordult meg a héten nálunk, hogy kezdtem kompromisszumkészebb lenni. Bejött, lekabátolt, a lakótársam és én eldaráltuk a már-már szokásos litániát (vicces, hogy az erkélyről mindig én mesélek, a mondatnak ugyanannál a részénél húzva el a függönyt, hogy megmutassam, a lakótársam feladata pedig a "hogy jutsz majd ki a lenti bejárati ajtón" kezdetű versszak eldalolása).
Fura egy srác volt ez a Bence, arcáról mélabú és megtörtség sugárzott, szemei bánatosan meredtek a messzeségbe és hamarosan meg is tudtuk miért. Percekig tartó panaszáradatot kaptunk sanyarú sorsáról, arról, hogy tették ki szülei otthonról, hogy mióta felköltözött Pestre csak őt el nem fogadó vagy rendetlen, elviselhetetlen lakótársai voltak stb., stb. Közben végig azon járt az eszem, hogy ha összeköltözünk vele, akkor nagy valószínséggel minden áldott este ezeket a cseppet sem szívderítő történeteket kell hallgatnunk, amíg mind a hárman öngyilkosságot követünk el a sütőbe dugott fejünkkel.
Lehet, hogy igazságtalan vagyok, de nekem ehhez semmi kedvem nem volt. Ezért - és azért is, mert a kaució kifizetése is gondot okozott volna neki - másnap egy kedves üzenetben negatív válaszban részesítettük. Nem tört ki dürohamban, de azt megjegyezte, hogy nagyon szimpatikus voltam neki (kösz!). Másnap a lakótársamat egy ismerkedő oldalon is meglelte és üzenetekkel kezdte ostromolni párkapcsolat létesítése témakörben. Ezen mi lepődtünk meg a legjobban, hiszen pont ő hangsúlyozta, hogy mennyire taszítják a szoba-kiadás ürügyén szexpartnert kereső egyének, erre ironikus módon pont ő az, aki lecsap a gyanútlanul lakótársat kereső fiatal fiúkra, így hálózva be őket.
Lehetséges, hogy ez a taktikája? Nem mer randizgatni, hanem mondva csinált indokokat gyárt arra, hogy melegekkel megismerkedhessen? Egyik héten számítógép-szerelőt hív, a másik héten másolt DVD-ket csereberél? Állásinterjúkra megy el vagy angolórákat vesz? Mind-mind remek alkalom arra, hogy a randizás látszata nélkül ismerhessünk meg embereket és aztán egyéb módon megkeresve őket csapjunk le rájuk - hátha. Abból a szempontból biztos remek megoldás, hogy nincsen randistressz, ideges készülődés, "tetszem-e neki vagy sem" érzés. Viszont így nagy valószínűséggel csak olyanokba botlik bele, akiknek egyébként esze ágában sem lenne találkozni vele, de talán egyszer bejön. Százból egy! Legyen szerencséje!
Szólj hozzá!
Címkék: lakótárs
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.