Nézzük a sivár számadatokat:

 

2006. szeptember 26. óta összesen

 

5323 bejelentkezés

4689 eltöltött óra

39656 látogató

 

Függő vagyok, nem vitás. Felismerni nem nehéz, beismerni annál inkább. Az elmúlt négy év több, mint 1/8-adát szenteltem ennek a honlapnak, de vajon megérte? Persze ebbe beletartoznak azok az üresjáratok is, amikor csak bejelentkezem és teljesen mást csinálok, csak mintegy biztosítva folyamatos jelenlétemet, de a végeredmény akkor is sokkoló.

 

Mikor bekapcsolom a számítógépem, a levelezés és a Facebook után ez a harmadik oldal, amit megnyitok, gyengébb napokon az első. Olykor csak ülök és ötpercenként nézem, hány látogató tekintette meg a profilomat és kik azok, aki belépnek az oldalra. Persze állandóan konstatálom, hogy a törzsgárda sosem változik. Unom már látni őket itt, unom már látni magamat is. Ugyanazok az arcok (melyek többsége négy év alatt mit sem öregedett, sőt van, hogy az életkoruk is változatlan), ugyanazok a szövegek… Páran próbálják feladni, de nem bírják sokáig. egy-két hónap szünet után ismét visszatérnek, mert a rendszer nem hagyja őket menekülni. Magányunkat online barátainkkal enyhítjük és arról ugyan nincs számszerű adat, hogy az itt bomladozó virtuális közeledések hány százaléka realizálódik a való világban, de saját tapasztalatból okulva elég kevés.

 

Hogy számomra mit nyújtott eddig? Számos alkalmi kalandot, pár remek külföldi szállást, néhány igaz barátot. Azonban furamód hosszú távú kapcsolatot nem, pedig erre jött létre és erre hivatott. Pár hét után kifulladt minden próbálkozás, mely itt bimbózott.

 

Kicsit talán olyan ez, mint a játékszenvedély. A kóros szerencsejátékos is egyre csak játszik a folyamatos vesztése ellenére, hátha majd holnap, hátha majd jövő héten nyer. De veszít ismét. Nem szabad kihagyni egy napot sem, hátha éppen holnap, hátha épp jövő héten botlik belém online a szerelem. De nem jön.

 

Most be kell fejeznem az írást, mert már 15 perce nem voltam online…